Az első világháború idején az olasz front legnyugatabbi, a svájci határhoz legközelebb eső szakasza, a Dolomitok és az Alpok hegyei között húzódott, olykor 3.000 méternél is magasabban. Az ott harcoló osztrák-magyar és olasz csapatoknak a hideggel, valamint az élelem és a tüzelő hiánnyal is meg kellet küzdeniük. Jellemző adat, hogy ezen az úgymond "gleccserfronton" mindkét oldalról 30-30 ezer katona esett áldozatul a lavináknak, s még ugyanennyi a magashegyi hidegnek, a legyengülésnek és a betegségeknek - miközben harctevékenység az őszveszteség kevesebb, mint felét, 50 ezer emberéletet követelt "csak".

A fehér péntek az ott megesett katasztrófák legtragikusabbika volt.