Tudta, a botos az elkóborolt borjú után jön majd. Tudta, hogy a botos nem fog felfelé nézni. Tudta, hogy az árnyék és a lomb takarásában észre sem venné. Miképp tudta azt is, hogy még csak kiabálni sem lesz ideje, mielőtt ő megölné.
Könnyedén leugrott a fatörzsről. Nehéz huppanás, majd erős…
A lány az asztalfő mellett ült – faragott széken, bársony párnán. Ujjai nyughatatlanul eperszőke tincseit pödörgették. Minél inkább megpróbált nyugalmat erőltetni magára, annál idegesebbé vállt. Olyannyira idegessé, hogy nefelejcskék szeme is immár inkább szürkének látszott, semmint kéknek. Ha nem…
Az intézményparancsnok becsukta Jász Hanna dossziéját.
– Ebből a rakás szemétből épphogy csak kiderült, hogy hol született – morogta maga elé, majd egy laza kézmozdulattal lesöpörte asztaláról az irattartót. A néhány lap, ami benne volt az szétszóródott a dohos, egérszagú iroda padlóján.
A nő…
A várkapu mindkét nehéz, vasalt szárnyát szélesre tárták. A magányos lovas bevágtatott a várudvarba. A várúr hajlongva sietett elébe – maréknyi lovagja és szolgálója kíséretében.
– Hosszan megvárattál, Zirkai! – vetette oda a lovas, majd lepattant almásderes paripája hátáról. Szélesvállú,…